Philippe Ribiere: Wild One

2014. szept. 07.

A sziklamászásról úgy tartják, hogy az egyik legnehezebb, ugyanakkor legszebb sport. Erő, intelligencia, elkötelezettség és akarat kell ahhoz, hogy az ember meghódítson egy falat. Egy mászó testének tökéletesen kidolgozottnak kell lennie, igaz ez Philippe Ribiere esetében is. De Philippe kicsit kilóg a sorból. A Reel Rock 8 Budapest Movie Night nyitóprogramja: Philippe Ribiere előadása és a Wild One című film vetítése

Wild One: Philippe Ribiere története

Philippe története 1977-ben kezdődött Martinique szigetén, Fort de France-ban. Zsidó származású édesanyja és fekete édesapja tiltott szerelmének gyümölcseként látta meg a napvilágot. A szülei a kórházban hagyták, itt töltötte élete első négy évét. Rubinstein- Taybi szindrómával, torz testtel született. Élete első – kórházban töltött – évei során 15 láb és kéz operáción esett át.
1981-ben Franciaországba vitték, egy francia család örökbe fogadta. Élete következő 15 évét Philippe Dél-Franciaországban, egy francia nagycsaládban töltötte, három fiú és három lánytestvér társaságában. Amint lassan felcseperedett, rá kellett jönnie, hogy ő más mint a többiek.

A sziklamászással 6 éves korában ismerkedett meg. A sport természetesen sokkal nagyobb kihívást jelentett számára, mint egészséges kortársainak, segítségével tanulta meg, hogyan fordítsa előnyére vele született egésszégügyi rendellenességét és találja meg helyét a társadalomban.

A Wild One nem kalandsport film. Pilippe története a válaszok kereséséről, saját másságunk felfedezéséről. Egy hiteles történet a bátorságról, akaratról, vakmerőségről, szabadságról, a szerelem kereséséről és a lehetetlen leküzdéséről. A film pillanatok alatt lett a közönség kedvence világszerte, számos vetítést tartottak már Japántól az Egyesült Államokig.

WILDONE

PHILIPPE RIBIERE motivációs előadása

A deformált kéz, és az, hogy Philippe karja fele olyan hosszú, mint más mászóké komoly nehézségek elé állították a fiút. Az kéz- és lábujjai is deformáltak. Ennek ellenére kiváló mászó lett belőle, története számos embert – és nem csak mászókat – inspirál. 2002-ben a Petzl csapatba is bekerült. Philippe-et a Petzl Csapat vezetője, Laurent de Lafouchardieu vette szárnyai alá, így az elkövetkezendő éveket kizárólag a mászásnak szentelhette. 2008-ban nemzetközi turnéra indult (The Evolution Tour), hogy 18 európai országban beszéljen a betegségéről és sajátos mászói stílusáról. Philippe élő bizonyítéka és metaforája annak, hogy a nehézségek és korlátok csak az ember fejében léteznek.
„12 évvel ezelőtt vágtam bele abba, hogy valami újat hozzak a mászósport világába. Tudtam, hogy a mászósport valamikor a jövőben olimpiai sportág szeretne lenni. Ezzel együtt azzal is tisztában voltam, hogy ha fel akarunk kerülni a NOB listájára, akkor nekünk is – mint minden más sportágnak – hirdetnünk kell paralimpiai versenyt. Semmi gond! 2002-ben a Nemzetközi Sportmászó Szövetség támogatásával bemutatókat tartottam a Világbajnokságon és az Európa bajnokságon. Ekkor még csak a Francia Fogyatékkal Élők Egyesülete és néhány szakember figyelt fel az ügyre, de igazából senki nem hitt benne, hogy egy nap valóra válhat az álmunk. Én persze reménykedtem benne, hogy egy nap a paramászás is bekerülhet a Világkupa sorozatba. Ezután 2010-ben megrendezésre került az első paramászó verseny Japánban. A rákövetkező évben Arco-ban megrendezték a Paramászó Világbajnokságot, ahol bronzérmet szereztem. Büszke voltam rá, hogy valamiképpen részese lehetek eme új kategória megszületésének.”

Philippe-Ribiere_Wild_One

PHILIPPE RIBIERE önmagáról

Gyerekkor
„Napról napra egyre jobban megfeledkezem a fogyatékosságomról. Csodálatos érzés, legalábbis ha a végeredményt nézzük. Mindent a mászásnak köszönhetek. Úgynevezett Rubinstein Taybi szindrómával születtem, de mára megváltoztatták a diagnózist és azt mondják, valami más bajom van. Valami mutáció, amiről még nincs hivatalos álláspont. Egy sor operáción estem át, és az örökbefogadó szüleim arra bíztattak, hogy próbáljam ki magam különböző sportokban, hátha valamelyik megadja az annyira vágyott elégedettség érzést. Hat évesen, egy St. Gervais-be tett családi nyaraláson fedeztem fel a mászás örömét. Kicsit tartottam az ereszkedéstől, nem tudtam, hogy elég erős-e a karom ahhoz, hogy megtartsam a kötelet. Az oktatóm rámerősített egy biztonsági kötelet és én nekiindultam. Emlékszem a pánikra és arra a boldogságra és büszkeségre, ami elöntött. Képes vagyok ugyanarra, amire a testvéreim! Földet értem. A lábam remegett, a szívem kalapált.”

Sok évvel később egy tinédzsereknek szervezett táborban éltem át újra ezt az élményt
„ A napi elfoglaltságaink között biciklizés, kajakozás, túrázás és sziklamászás szerepelt. Miután hazajöttünk a táborból csatlakozni szerettem volna egy kerékpáros klubhoz. Sajnos, vagy inkább szerencsére, a klub vezetője bármiféle magyarázat nélkül elutasította a kérésemet.
Úgyhogy végül egy mászó egyesületben kötöttem ki és két évvel később a francia junior bajnokság döntősei közt voltam. Hihetetlen élmény volt. Az első olyan utazás, amikor az idő nem számított. Jól éreztük magunkat, későn feküdtünk le, sutba dobtunk mindenféle, az egészséges étkezésről szóló szabályt, de legfőképp: szabadok voltunk! Lehet, hogy ez az utazás gyakorolt rám ilyen nagy hatást. Ma leginkább sportmászással foglalkozom, abból is a boulderezés vonz a legjobban. A mászás magabiztosságot ad. Olyankor érzem igazán, hogy van kezem és lábam, és egyszerűen szeretek kinn lenni. A mászás kielégíti az elköteleződés iránti igényemet. A mászás ad értelmet az életemnek. A mászás adja meg a lehetőséget arra, hogy megismerhessek másokat, a legjobb mászókkal találkozzam és – a Handi-grimpe-nek és az Evolution Tour-nak köszönhetően – hogy különböző eseményeket szervezzek mozgáskorlátozottaknak.

Tapasztalatok
A Handi-grimpe rendezvényeknek köszönhetően számos film-, zene és divatikonnal találkozhattam. Egy nap, amikor épp egy filmes projektben vettem részt az egyik zenész megkérdezte, hogy nem érdekel-e a zene. Egy hónap után „kilökött” a színpadra. Ez volt életem első fellépése. Azóta, ha alkalom adódik, színpadra állok és játszom a tűzzel.

philippe_ribere_wild_one_movie