A Völgy lázadása: A Yosemite mászóforradalom
Az elmúlt kilenc évben a Reel Rock Film Tour egyre nagyobb lendületet vett. Nézőszáma ma már meghaladta a 100.000-es nagyságrendet, 35 országban vendégszerepel a turné és az online felületeken is óriási népszerűségnek örvend. Az idei turné a Sender Films várva várt alkotását, a Valley Uprising című egész estés dokumentumfilmet hozza el a közönségnek. A 90 perces film a Yosemite Nemzeti Park 60 éves mászórtörténelmének forradalmi momentumait és ellenkulturális jelentőségét mutatja be.
Embert próbáló feladat – csak a Sender Films Emmy-díjas filmkészítője vállalkozhatott arra, hogy a történetmesélés, hitelesség, játékosság és humor ilyen egyvelegét alkossa meg.
Nick Rosen a film társrendezője a National Geographic Adventure Magazinnak arról mesélt, hogyan készült el a film.
Régóta dolgozol ezen a filmen. Mióta is?
Bizonyos szempontból azóta dolgozunk Pete-tel ezen a filmen, mióta elkezdtünk mászófilmekkel foglalkozni. A Valley Uprising első interjúit úgy hét évvel ezelőtt vettük fel, de ez azért félrevezető lehet, mert közben kilenc éve csináljuk a Reel Rock-ot is. A Reel Rock, a kereskedelmi megrendelések és a Nat Geo-n futó sorozatunk mellett szép lassan haladtunk a Valley Uprising forgatásával is. Csak az utóbbi pár évről mondhatjuk el azt, hogy minden figyelmünket a filmre fordítottuk, ekkortól viszont a Big UP Productions és a teljes Reel Rock csapat segített a befejezésében.
Sok munka és sok pénz van benne. Közben meg, ez is csak egy film. Nem lehet 60 év csodás mászóinak történetét 90 percben megragadni! Három jól elkülöníthető generációra fókuszáltunk, három korszakra, amikor tényleg a Yosemite mászói uralták a világot. Az ’50-es ’60-as évek aranykorával indítunk, aztán jön a Stonemasters (A Szikla mesterei) korszak a ’70-es évekből, és a Monkeys (Majmok), napjainkból.
Gondolod, hogy a Valley Uprising többekhez szól, mint általában a Reel Rock tour filmjei?
A Yosemite mászókultúrája sok szempontból leképezi az amerikai kultúrát. Félreértés ne essék, nem egy doktori disszertációról beszélünk, de tényleg elmondhatjuk, hogy az ország „közhangulata” mindig megjelent, sőt felerősödött a Parkban. Amikor megnéztük Glen Denny ’60-as évekből származó ezüstzselatin nagyításait a mászásokról és a 4. táborbeli életről, rájöttünk, hogy az amerikai ellenkultúra itt született, története elválaszthatatlanul összeforrt a Yosemite-vel. Úgyhogy igen, ez a film messze nem csak mászókhoz szól.
A mászósport vonzza a tömegeket, különösen a ti félelmet nem ismerős, ikonikus mászóitok projektjei
Sokat gondolkodtunk arról, hogy vajon mitől ennyire csodálatos dolog a mászás. Persze, maga a sport és az azt művelők személyisége miatt. De nekem, a történetmesélőnek, az az igazán fantasztikus benne, hogy itt csupa ismeretlen hősről van szó. Az ellenkultúra egy tagjaként természetes, hogy az ember – bizonyos szinten – ismeretlen hős marad.
Vannak fickók, akik manikűrözött gyepen ütik a golflabdát évi ötmillió dolcsiért. És vannak ezek a piszkos srácok – és csajok – akik 1000 méter magasan tesztelik az emberi teljesítőképesség határait. Aztán lemásznak, beülnek az ütött-kopott autóikba, esznek egy mogyoróvajas burritót és ennyi. Ez a fajta motiváció, ez az igazi, szívből jövő szenvedély teljesen új szintre emeli az emberi teljesítmény fogalmát, anélkül, hogy profi, pénz-orientált sportszervezet állna a háttérben.
Persze a mászás is egyre professzionálisabb és egyre pénz-orientáltabb. Most már vannak olyanok, akik pénzt kapnak azért, hogy másszanak. De még az olyan fickókban is, mint például Alex Honnold, az munkál, hogy másszon, és ez biztosan nem a pénzről szól! Meggyőződésem, hogy ez így van. Alex-et ugyanaz hajtja előre, ami az elmúlt 60 év mászóit hajtotta: többet kell letenni az asztalra, mint az elődeik. Sokkal inkább szól ez a művészetről, mint a pénzről!
Hogy illesztetted össze ennek az ellenkultúrának a darabkáit?
A filmben az évek hosszú sora alatt összegyűjtögetett anyagok a legizgalmasabbak. Sokban támaszkodtunk a Yosemite-ről megjelent könyvekre, de saját magunk is végeztünk kutatómunkát. Közel 50 mászólegendával készítettünk interjút. Pincékben és padlásokon kutakodtunk olyan penészes, régi diaképek között, amiket soha senki nem látott még. Az 1977-ben a parkban lezuhant, marihuánát szállító repülőgép esete közismert, de mi felkutattunk néhány embert, akinek első kézből származó információ voltak az esetről – ők a filmünk szereplői. Megtaláltuk a helyszínen készült első fotókat is.
Hiába jól dokumentált például Glen Denny munkássága, még az ő negatívjai között is találtunk hihetetlen, soha nem látott fotókat. Ebben George Meyers és egy tucat más fotós volt segítségünkre.
Ami tehát a történet rekonstruálását illeti, meglévő és új anyagból egyaránt dolgoztunk, interjúztunk, górcső alá vettük a múltat. A mi történetük nem történelemóra. Csak történetek szövedéke. Akár azt is mondhatnánk, hogy vegyék ezt a filmet is úgy, mint John Long legendává vált, tábortűz melletti sztorijait. Nem akarjuk, hogy túl komolyan vegyék a nézők. Minden valós, de igyekszik a valóságot humorba ágyazva tálalni.
A Yosemite mászó-forradalma fontos volt az Egyesült Államokban. De vajon a nemzetközi porondon is?
Történetünk kezdetén a sziklamászás olyasvalami, ami főleg Európában dívik és elsősorban hegymászásnak tekinthető. A modern sziklamászás művészete később született meg, és az igazi áttörést az ’50-es ’60-as évek Aranykora hozta a Yosemite Nemzeti Parkban. Mindenféle új felszerelést kitaláltak, és a későbbi Patagonia márka is ebből nőtt ki, ezeket az új cuccokat tökéletesítette.
A Yosemite a mászóvilág középpontja volt, egészen a ’80-as évek elejéig, amit a filmben a „Fall of the Stome Masters” (A Szikla Mestereinek hanyatlása) korszaknak nevezünk. Aztán jött a sportmászás forradalma, a Yosemite mázsástól igen eltérő értékekkel és taktikákkal. A Yosemite mászói a kalandot keresték, és számos őrült szabályt követtek, amiből hatalmas konfliktusok származtak. A sportmászás így nem tudta megvetni a lábát a Völgyben, úgyhogy egy időre ismét Európa lett a mászóvilág központja.
Olyanok tették át székhelyüket Európába, mint például Lynn Hill, Ron Kauk vagy a Stone Masters néhány legendás alakja. Franciaországban és Olaszországban a sportmászók biztosítópontokat használtak, előre átgondolták az utat. Az ilyesfajta, a mászás biztonságosabb megközelítését valló irányzat középpontjában a nehézség áll.
De aztán Amerikában is felvetette a fejét valami új. Lynn Hill 1993-ban visszatért a Yosemite Nemzeti Parkba és – először a történelemben – biztosítás nélkül megmászta a Nose-t az El Capitan-on. Ezzel új fejezetet nyitott a Völgy mászótörténelmében, és erről szól a film harmadik része.
Még mindig a Yosemite a mászósport központja?
Ma már sokkal bonyolultabb ez a dolog. Az emberek az El Cap-hoz hasonló utakon másznak a Himalájában. De a gránitfalas mászás technikái sehol nem lennének a Yosemite nélkül. Gránit a világ minden magashegységében van és egészen más mászótechnikát követel. A világ legerősebb mászói, akik a legtörősebb mészkőfalak legnehezebb útjait másszák meg Európában eljönnek a Völgybe és kifog rajtuk egy ujjrepedés.
A nagy hegyekben ilyen mászótechnikára van szükség. Ahogy Alex Honnold, aki ma már a világ minden táján mászik, mondta: Mindig a Yosemite-ba tér vissza. Nem csak azért, mert imádja és mert igazi lelki kapcsolat köti össze ezzel a hellyel, hanem azért is, mert itt tesztelheti igazán a határait. Olyan ez, mint egy laboratórium, ahol az ember eldöntheti, hogy vajon mennyire is jó valójában? Szerintem a Yosemite ma is őrzi ezt a pozícióját.
Ott van Tommy Caldwell a Dawn Wall-on, meg Alex Honnold aki hét utat mászott meg hét nap alatt – a Yosemite-ben mindig van új a Nap alatt.
Pontosan. Szerintem még hosszú évekig az El Capitan és ezek a falak viszik majd előre a sportot.
A mai mászók tudnak-e azokról az ismeretlen hősökről, akik azzá tették a Völgyet, ami?
Szerintem Alex igen – ő tisztában van a történelemmel. És azt hiszem sokan mások is. Hogy úgy általában a mászók? Szerintem az emberek tudják, hogy épp a gazdag történelme teszi ezt a sportot azzá, ami. A sport fejlődése annak köszönhető, hogy az idősebbek mentorálják a fiatalabbakat. Nem tudom, hogy vajon minden apró részletét ismerik-e a történetnek. Azt remélem, hogy ez a film ráirányítja majd a figyelmet a mászósport gazdag kultúrájára és történelmére.
Sok energiát fektettek abba, hogy megtaláljátok a korszakokhoz leginkább kötődő zenéket. Még Bob Dylant is bevetettétek! Milyen megfontolások vezettek a zene megválasztásában?
Ez még mindig nyitott kérdés. Bob Dylan benne lesz, az biztos! Egész jó üzletet kötöttünk. Sok zenéről le kellett mondanunk, egyszerűen azért, mert nem tudtuk kifizetni a jogdíjakat. Ez egy alacsony költségvetésű film. A srácok a Big UP Productions-nál kapcsolatban állnak néhány szuper Brooklyn-i indie bandával, úgyhogy rájuk sokat építünk. Nagy rock ’n’ roll rajongók vagyunk, tehát ez is adott. Épp most próbáljuk kitalálni, hogy miből szedjük össze a pénzt a“White Rabbit-re” a Jefferson Airplane-től. De mi mással tudnád elképzelni azt a jelenetet, amikor Jim Bridwell 18 évesen, totál készen mászik a „halálszakaszon”?
Az előző mászó korszakot a drogfogyasztás és a drámai halálozások fémjelezték. Ma nemigen hallunk ilyesmit. Jelen van még?
Nem hiszem, hogy nehéz lenne olyan mászókat találni, akik az út végén vagy a pihenőnapjukon nem használnának ezt-azt. Füvet vagy valamit. De a generációk a kultúra leképeződései és Jim Bridwell hallucinogénekkel tarkított nagyfal mázsásaihoz hasonlót azóta sem láthattunk.
Elég veszélyesen hangzik. Túlélte?
Túlélte. Azt mesélte, hogy úgy 400 alkalommal fogyasztott LSD-t életében. Elég nehéz elképzelni, hogy ma valaki így nyomja. A történetünk részben erről is szól, hogy a mai viszonyok között miért nem lehet a Yosemite Nemzeti Park olyan vad hely, mint egykoron. Hol lenne a helye a mai sportban ilyennek? A mai, teljes munkaidős sziklamászók körében? A Yosemite Nemzeti Parkban, ami tele van emberekkel, táborozási szabályokkal és a törvény szolgáival? Úgyhogy ez ma már csak történelem. Mondom, ez nem csak egy mászófilm. Szabadságról, hatóságokról és egy sor egyéb dologról is szól.
Mikor voltál először a Yosemite-ben?
2006-ban. Pete és én Colorado mászók vagyunk. Sosem követtük a Yosemite hobó életstílusát. Míg a társaink a Yosemite-ben másztak, mi a mesterszakos diplománk megszerzésével meg vállalatalapítással voltunk elfoglalva. De nagyon irigyeltük azokat a barátainkat, akik nekivágtak. Tudtuk, hogy a lehetőség adott és hogy sokat veszítünk. Bizonyos szempontból tehát kívülállók vagyunk, ezzel a filmmel rójuk le a tiszteletünket egy életstílus és egy kultúra előtt, amit végtelenül csodálunk.
Reel Rock 9: Valley Uprising
