Interjú Jaime Bogardy-val, a Reel Rock Tour igazgatójával

Minden évben, amikor elkezdenek hullani a levelek és először öltöznek fehérbe a hegycsúcsok, tudjuk, hogy vége a mászószezonnak. Talán ezért is várjuk olyan nagy lelkesedéssel a hegyi filmek bemutatóit, melyeket nem véletlenül időzítenek őszre. Egyfajta terápiaként, még ha csak gondolatban is, de segítenek visszarepülni a hegyek közé.
Ezek a filmek olyan hegyi kalandokat hoznak el nekünk, melyekről legtöbbünk csak álmodhat. Lebilincselő felvételek a világ legelérhetetlenebb szegleteiből, félelmetes első megmászások, életveszélyes kunsztok, melyektől kiver a hideg veríték. Mindez sokszor pazar humorral fűszerezve. Ezt kínálja nekünk a Reel Rock, immáron 10 éve. Abban, hogy a filmek egyre szélesebb közönséghez jutnak el, komoly szerepe van a turnémenedzsernek, Jaime Bogardynak.

Jaime egy tüneményes lány. Pontosan olyan, amilyennek az ember egy fiatal, sportos, amerikai hegyvidéki lányt elképzel. Szőke, kék szemű, érdeklődő, közvetlen és kiváló a humora. A jubileum alkalmából személyesen látogatott el Budapestre, ahol az előadás előtt készítettünk vele interjút.

Jaime, az imént magyarul köszöntél a felszolgálónak. Még 24 órája sem vagy itt, de már beszélsz magyarul?
Igazából már hat hónapja tanulok magyarul, mert tudtam, hogy hat napot itt fogok tölteni.

Jól értem? Hat napért megtanulsz egy ilyen nehéz nyelvet?
Egyáltalán nem tartom nehéz nyelvnek a magyart. Az olvasás egyelőre jobban megy, mint a beszélt szöveg értése. Szerintem a francia nehezebb.

Jól tudom, hogy magyar gyökerekkel rendelkezel?
Igen, a felmenőim magyarok. Hogy pontosan hogyan kerültünk Amerikába, azt nem tudom. Sajnos a nagypapám kórházban van. Nincs túl jól, így nem tudom tőle megkérdezni.

Ez szomorú, sajnálattal hallom. Marylandi lány vagy. Hogyan kerültél Coloradóba?
Baltimore-ban születtem, de Coloradóba jelentkeztem egyetemre. Franciát és kommunikációt hallgattam az egyetemen. A francia diplomámat még Baltimore-ban szereztem, majd Boulderbe költöztem, hogy az ottani egyetemen fejezzem be a mesterképzésemet, film szakirányon. A hegyek miatt mentem oda. Már Marylandben is dolgoztam egy mászóteremben.

Magad is mászol?
Igen, már 10 éve. Leginkább teremben, mert nincs megfelelő felszerelésem, de nem is erőltetem az alpin dolgokat. Persze járunk igazi hegyekre is, de ezek technikailag nem nehezek. Az 54 db coloradói 14-esből már 21-et megmásztam. (A 14ezer lábnál, tehát 4267 méterénél magasabb csúcsokat hívják így, mint nálunk az Alpokban a négyezreseket – PL.)

Hogyan kerültél a Reel Rockhoz, a filmezéshez?
A Reel Rockhoz a mászás révén jutottam el. Boulderben hatalmas mászóközösség van, több ezer fő, ami a lakosság számához viszonyítva (105ezer) jelentős arány. A természeti adottságok miatt a hegyek, sziklák könnyen hozzáférhetők. Munka után délután néhány perc alatt el lehet jutni a mászóhelyekhez. A Reel Rock boulderi premierjének népszerűsége jól mutatja a mászás iránti érdeklődést. A moziterem 1326 fő befogadására alkalmas. Idén két, egymás utáni telt házas vetítésünk volt, és kell még szerveznünk egy harmadikat, akkora az igény. Hetekkel előre elfogytak a jegyek.

Hogyan kezdődött a Reel Rock? Mi adta az ötletet?
A két filmkészítő, Peter Mortimer és Josh Lowell együtt járt főiskolára. Ahogy befejezték a sulit, saját filmstúdiót alapítottak. Mortimer a Sender Filmst, Lowell pedig a Big Up Productionst. Mindketten mászófilmeket készítettek, aztán elkezdtek együtt filmeket gyártani. A nulláról indították a Reel Rockot, hogy legyen egy fórum, ahol ezeket a filmeket bemutatják. Kezdetben 40 bemutató volt, csak belföldön. Most 450 bemutatónál tartunk világszerte. Még az Antarktiszon is szervezünk bemutatót. Azzal reklámozzuk, hogy ingyen adjuk neked a jegyet, ha el tudsz oda jutni.

A Reel Rock tehát nem egy filmverseny, vagy filmfesztivál, mint pl. a Banff Hegyifilm Fesztivál, ahol a sok jelentkező közül választják ki a legjobbakat?
Nem. Korábban próbálkoztunk amatőr filmversennyel, de egyszerűen túl sok munkával járt a válogatás. Most a két produkciós vállalat együtt készíti a filmeket, amiket aztán a turnén bemutatunk. Csak az Egyesült Államokban 30 nagy vetítést szervezünk, ezek a legfontosabbak. A munkám nagy részét az teszi ki, hogy ezeket leszervezzem. Helyszínt foglalok, felügyelem a jegyeladást, intézem a promóciót és a sajtómegjelenéseket.

Ez azt jelenti, hogy muszáj évente több filmet is forgatnotok. Ez azért nem kis nyomás. Mindig kellenek hozzá megfelelő színvonalú projektek.
Igen. A filmek témáját a mászóvilág aktuális trendjei határozzák meg. A turné koncepciója rövidfilmeken alapszik. Ez alól egyedül a tavalyi év volt kivétel, a Völgy lázadása (Valley Uprising) miatt. Az a film hét évig készült, de tavaly a befejezése előtt annyit foglalkoztunk vele, hogy nem tudtunk elegendő kisfilmet gyártani. Ezért döntöttünk úgy, hogy az egész estés film legyen a turné anyaga. Idén viszont több filmünk is készen volt. Sokszor a helyzet dönti el, hogy mi lesz a programban. Ott volt például a Dawn Wall-projekt januárban. Természetesen odamentünk és filmeztünk. Ebből a közönség most csak egy rövid előzetest lát, de készül egy egész estés film. Ezt azonban nem a turné keretén belül akarjuk bemutatni. Szóval sokszor az van, hogy ha adódik egy projekt, mi megyünk, forgatunk, és valamikor készül belőle egy film.

Láttad az Everest filmet?
Nem, de nagyon szeretném. A turné indulása mindig nagyon hajtós időszak, nem volt még rá időm. Magáról a hegyről az a véleményem, hogy lassan olyan, mint egy nagyon veszélyes Disneyland. Túl sokan vannak, és csak az számít, mennyi pénzed van.

Hallottál a nepáli kormány tervéről, amivel szeretnék korlátozni az amatőr mászók számát az Everesten?
Nem.

Szabályokkal próbálnák csökkenteni a létszámot. Csak az kapna engedélyt, aki már járt 6500 m feletti csúcson, valamint akinek nincs testi fogyatékossága (képes mások segítsége nélkül mászni). A 18 év alattiakat, valamint a 75 év felettieket szintén kizárnák.
Azt hiszem, ezzel sok olyan embert is kizárnának, akik egyébként képesek lennének megmászni, de megértem a céljukat.

Mesélj picit a cégedről, a Crimp Chimps-ről!
Hallottál róla? Nahát, ez meglep! Még főiskolásként, amikor másztam, nagyon unalmasnak találtam a ziazsákokat. Nem volt bennük semmi fantázia, csak egy darab vászon és kész. Én meg fogtam egy plüss majmot, felszakítottam a fenekét, teletöltöttem magnéziával és felkötöttem a derekamra. Éltem egy ideig Franciaországban, és ott is ezt használtam. Egyre több embernek tetszett, kérdezték, honnan van. Mondtam, hogy én csináltam. Ők meg kértek, hogy mindegy, milyen állatból, de nekik is készítsek. Így kezdődött.

Mi a legfurább állat, amiből ziazsákot csináltál?
Talán a barátom kedvenc baseball csapatának a kabalafigurája. Az emberek nem is annyira az őrültséget keresik, hanem inkább a kedvenc állatukat szeretnék. Ma már egy nemzetközi cég, több ezer darabot adok el. Az elmúlt 5 évben nagyon sokat fejlődött. Ma már nem magam varrom a zsákokat, mint az első két évben. A varráshoz ma már gépeket használunk, a gyártás Boulder mellett van. Egy csomó mászót szponzorálunk, de szándékosan nem a legismertebbeket.

Mi a kedvenc filmed?
Hú, ez elég ciki. Az Örökkön örökké (Ever After – A Cinderella Story), ami egy modern kori Hamupipőke-történet. Franciaországban játszódik, Drew Barrimore a főszereplője. Nagyon romantikus, aranyos film. Mivel azonban filmből végeztem a mesterképzésemet, rengeteg filmet láttam. Nagyon szeretem Kubrickot, a hatvanas évek régi filmjeit. A Szerelmem, Hirosimát ezerszer láttam. Akad viszont egy csomó kaszasiker, amit nem láttam, mint például a Rocky.

Mi a helyzet a Reel Rock filmekkel, azok közül van kedvenced?
Igen. A Race for the Nose. Nagyon kedvelem a két főszereplőt, sajnos egyikük sincs már köztünk (Dean Potter és Sean Leary – PL). Nagyon jó a humoruk, szórakoztató és izgalmas a hajsza a rekordért.

És az idei filmek közül?
A 24 óra Horseshoe Hell, mert totál őrült. Egy olyan oldalát mutatja meg a mászóvilágnak, amibe egyébként kívülálló nem lát bele. Nagyon szórakoztató és humoros. Örülök, hogy leforgattuk ezt a filmet, és megmutathatjuk a világnak, hogy miről is szól ez a verseny.

Van kedvenc mászód, valaki, akinek a teljesítménye inspirál?
Ashima Shiraishi. Sokak számára jelent inspirációt. Számomra legfőképp azért, mert ő is nő, és hogy ennyire fiatal. Lenyűgöz, ahogyan mászik, és ahogyan a sport fejlődéséhez próbál hozzájárulni. A legfrissebb hírek szerint egyre valószínűbb, hogy a mászás bekerülhet az olimpiára. Ha így lesz, ő lehet majd az egyik, aki képviselheti az Egyesült Államokat. Talán én is mehetek majd, mégpedig versenybíróként. Rendszeresen bíráskodom mászóversenyeken.

Nagyszerű! Jamie, köszönöm, hogy szakítottál időt rám, további kellemes időtöltést kívánok neked itt Budapesten!
A Corvin moziban szervezett vetítés telt házas volt, úgyhogy Boulderhez hasonlóan nálunk is be kellett iktatni egy extra vetítést.

Szöveg: Pintér László
Fotók: Vörös Tomi