FILM_Matt Segal Bugaboos-Brett Lowell

Miután 40 órán át dekkoltak a sátrukban a tomboló viharban, Matt Segal és Will Stanhope kénytelen volt belátni, hogy pakolniuk kell, vége a szezonnak. British Columbiában, a Snowpatch Spire (Bugaboos-hegység) lábánál táboroztak, és két hónapja készültek egy 460 méteres repedés, a Tom Egan Memorial első szabad megmászására. Ez volt a harmadik – és az eredeti tervek szerint az utolsó – próbálkozásuk, de a júliusi hőség szinte ráolvasztotta az ujaikat a gránitra, egy hónappal később pedig a szűnni nem akaró esőzés kényszerítette meghátrálásra a fiúkat.

A negyedik – és valószínűleg utolsó – nekifutásra készülnek. A tét hatalmas. Ennyi idő és energia befektetése után egyik mászó sem szeretné bedobni a törölközőt. De ha idén sem jön össze, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy vajon meg lehet-e egyáltalán csinálni?

_O2A3157.jpg Matt SEgal waking up on Snowpatch Spire.

A British Columbia keleti részén húzódó Bugaboos a sziklamászás egyik utolsó nagy fehér foltja. Hatalmas falak a távoli vadonban, ahol ugyanazt az izgalmat találjuk, mint a Yosemite-ben, csak a tömeg hiányzik. A meredek csúcsok olyanok, akár egy filmes díszlet: mintha valaki levágta volna az Alpok csúcsait, leradírozott volna róluk minden lágy vonalat és hatalmas gránittűket helyezett volna a nagy semmi közepébe, csak hogy lássa, meg meri-e mászni valaki? Nagyon elszántnak kell lenni ahhoz, hogy valaki nekivágjon a Bugaboos csúcsainak. A szezon rövid – jó esetben június közepétől szeptember közepéig tart – az út hosszú, az időjárás brutális, akár napokig tartó tomboló viharokkal.

A korai pionírok megmászhatatlannak nevezték a Snowpatch Spire-t. A Tom Egan Memorial egyike az utolsó ikonikus utaknak. Úgy 15 kötélhossz a leghosszabb repedésen, amit Stanhope valaha látott. Néhányszor megmászták már mesterségesen (kötelek segítségével felfelé haladva), de szabadon (a köteleket csak biztosítékként használva) még soha. Stanhope és Segal azt mondják, hogy nem ők választották az utat, az választotta ki őket.

Stanhope 2010-ben, egy másik úton mászva „bukkant rá” a Tom Egan-re és – azt mondja – azonnal érezte a gombócot a torkában. „Durva alpesi gránit, a legtöbb helyen az ember ujja alig fér be. Lejjebb pedig még inkább elvékonyodik. A szabad megmászására maximum akkor lehet gondolni, ha találunk valamelyik oldalon egy beszállót, amire nem sok esély volt, hiszen mindkét oldal szinte tükörsimának tűnik”- írta akkoriban.

Ha sikerül nekik, akkor ez lesz életük eddigi legnagyobb teljesítménye, bár mindketten szép kis listát tudhatnák már maguk mögött.

A 28 éves Stanhope kanadai, Squamishban keresi a betevőt. Mostanában kezd nevet szerezni magának nagyfalmászóként. Soha nem látott még olyan meredek falat, mint a Tom Egan, amit Segallal csak „A részeg hajnal falaként” emlegetnek, mert szerintük csak egy illuminált állapotban lévő embre lenne képes utat találnai rajta.

A 31 éves Segal Floridában született, ahonnan azért elég ritkán jönnek világklasszis mászók. Miután a középiskolás éve jó részét egy mászóteremben töltötte a kolorádói Boulderbe költözött és tard mászó lett. Élete legbüszkébb pillanata az volt, amikor elsőként sikerült megmásznia az 5.14 nehézségű Iron Monkey-t az Eldorado kanyonban.

Az elmúlt három évben a srácok minden évben felpakoltak, letáboroztak a Snowpatch Spire lábánál és hosszú-hosszú napokat töltöttek a falon. Minden este visszamentek a táborukba, főztek maguknak valamit, legurítottak egy felest és elmentek aludni. Türelemjáték ez a javából, de meg kellett találniuk az utat!

P1020399.JPG Will Stanhope climbing up the splitter crack on Snowpatch Spire.

A Tom Egan leginkább azzal riasztotta el a mászókat eddig, hogy a repedés alatti 15 métert lehetetlen szabadon megmászni. Stanhope és Segal oda-vissza hintázott egy kötélen, hogy találjon valami variációt. „Az első szezont (2012) azzal töltöttük, hogy megtaláljuk a tökéletes utat felfelé, a repedéshez.” – mondja Stanhope. Sokáig a jobb oldalban gondolkodtak, mígnem egy nap Segal meglátott a bal oldalon egy fogássort, ami egyenesen a repedéshez vezetett. Ezután kezdtek helyrezöttyeni a dolgok és a nyár végére a fiúk megtalálták és kinittelték az utat.

Az első kötélhossz egy 5.14-es, olyan keskeny fogásokkal, hogy hetekbe tartott megtalálni őket. „A legkeskenyebb az ujjbegyem egyharmada, de nincs más” – mondja Stanhope. Ezután egy 5.14 nehézségű repedés következik, majd közvetlenül utána két keskeny 5.13. A fal olyan meredek, hogy a lógó kötél szinte nem is érinti.

2013-ban és 2014-ben a mászók gyakoroltak. Kötélhosszról kötélhosszra, felső biztosítással. Próbálták kitalálni hogyan lehet szabadon megmászni az utat. Ha eljön az idő, akkor felváltva fognak vezetni. A mászás két napig fog tartani, nem számolva a pihenőidőt és az időjárás miatti esetleges kényszerpihenőket.

„Hihetetlenül kemény dió, úgyhogy muszáj volt nagyon összeszedni magunkat és minden energiánkat a fejlődésbe ölni” – mondja Stanhope. A két mászó a telet Spanyolországban töltötte, edzettek és gyakoroltak, hogy a szezon kezdetére csúcsformában legyenek.

„Sokan beszéltek arról, hogy megpróbálják, de kevesen vágtak neki. Will és én voltunk az egyetlenek, akik hajlandónak mutatkoztak rászánni a kellő időt.” – mondja Segal.

„A mászók mostanában hajlamosak olyan célokat kitűzni maguk elé, ami messze felülmúlja képességeiket. Azt remélik, hogy így rákényszerülnek a fejlődésre. Az ilyen projektek az élet mozgatórugóivá tudnak válni. Szerintem hihetetlenül inspiráló, hogy évről évre ott voltak, felállították a sátrukat és kitartottak. Szerintem még soha senki nem vállalt be ilyen mindentől távoli vidéken egy több éves nagyfalas szabad mászó projektet.” – mondjaTommy Caldwell, akinek elsőként sikerült szabadon megmásznia a Dawn Wallt az El Capitanon. – „Óriási elszántság és keménység kell ahhoz, hogy valaki ennyi ideig kitartson. Ezt becsülöm a legnagyobbra a mászótársaimban.”

Egy biztos: A Tom Egan a mániájává vált ezeknek a srácoknak, de a jó értelemben véve. Ha sikerül nekik akkor az élmény évekre befészkeli magát a lelkükbe.  „50 napot töltöttünk azon a falon” – mondja Stanhope. „Mintha egy epikus költemény lenne.”

FILM_Matt Segal Bugaboos-Brett Lowell

Kövesd végig Will Stanhope és Matt Segal négy éven át tartó, heroikus küzdelmét a kanadai vadonban egy 5.14-es ujjrepedéssel a Reel Rock 11: Boys in the Bugs című filmben!

REEL ROCK11: BOYS IN THE BUGS
2016 | USA | 18 perc
Filmkészítők:  Sender Films, Big Up Productions
angol nyelven, magyar felirattal – english with hungarian subtitle

 

Bemutató partnerek

VISSZA