Arcok a Yosemite-völgyből

Az ezer méteres sziklafalakon egymást követő generációk feszegetik a határokat a Yosemite Szikláinak Mestere címért versengve. Arcok a Völgyből a teljesség ígénye nélkül:

John Salathé

Salathé, a svájci kovács először orvosa javaslatára látogatott el a Yosemite-völgybe, 1940-ben. (Meggyőződése volt, hogy felesége mérget adagol neki.) Számos ikonikus út úttörőjeként illetve a modern mászó szög feltalálójaként ismerjük. Élete utolsó éveiben belépett egy vallási szektába, beköltözött a hegyekbe és vadon termő növényeken élt.

Warren Harding

Harding, a 4-es tábor rosszfiúja nagy kanállal falta az életet, mottójához – Semper Farcisimus!, vagyis Komédia mindenek felett! – híven ivott és bulizott. Jó néhányat ő teljesített először a Yosemite-völgy legkeményebb útjai közül, köztük 1958-ban az El Capitant is, megelőzve ezzel örök riválisát, Royal Robbinst.

Royal Robbins

A sziklamászás egyik nagy úttörője, a Yosemite Völgy legendás alakja. A Half Dome (El Capitan) első megmászásával 1957-ben Robbins elindította a Yosemite Völgy Aranykorának nevezett időszakot. A „beat korszak tipikus értelmiségieként” jellemzett Robbins komoly fiatalember volt. Csontkeretes szemüveget viselt, hóna alatt mindig ott lapult egy könyv és rendíthetetlenül hitt a sziklamászásról szóló elveiben. Az általa csak „tiszta” mászásként emlegetett stílus szószólója volt, vagyis abban hitt, hogy minimálisra kell szorítani a mászás során a technikai felszerelések és a biztosítóeszközök használatát. Robbins nézetei éles ellentétben álltak kortársának, Warren Hardingnak az álláspontjával, aki híres volt arról, hogy „felfúrta” magát a falakon. Harding előszeretettel nevezte Robbinst és híveit a „Völgy keresztényeinek”. Karizmatikus személyisége és szilárd elvei miatt Robbins a mászóvilág kultikus figurává vált, számos követővel.

John Long

John Long 1944-ben született. A Yosemite Völgy egyik keményfiújaként kezdte, majd Észak Amerika egyik legjelentősebb és legsikeresebb sziklamászója lett. Long alapító tagja volt a Stonemasters elit csapatának, az akkoriban még ismeretlen tinédzserekkel John Bacharral, Rick Accomazzoval, Richard Harrisonnal, Tobin Sorensonnal, Robs Muirral, Gib Lewisszel, Jim Wilsonnal és Mike Grahammel együtt. Ez a csoport újraírta a sziklamászás és kalandkeresés bevett formáit. A csapat bejárta a világot. A francia Alpoktól az Északi sarkig mindenhol másztak. Ez – megspékelve Long népszerű könyveivel és írásaival –alapozta mega Stonemasters világnézetet, ami aztán az „extrém” kalandsport kultúra központi narratívájává vált, legyen szó akár szörfösökről, deszkásokról, sízőkről vagy bármilyen szabadtéri sportot űzőről.

Beverly Johnson

Nagyfal Bev a hatvanas évek végén érkezett a 4-es táborba. 1973-ban tagja volt az első, kizárólag nőkből álló mászócsapatnak, amelyik meghódította az El Cap-ot. Később meg is szólózta a falat. 1994-ben egy helikopterbalesetben hunyt el.

John Yablonski

Yabo a ’70-es évek Stonmasters korszakának egyik képviselője vakmerő free szólóiról és Lynn Hill iránti megszállotságáról volt híres. Számos utat mászott meg meztelenül és egyszer egy egész télen át egy barlangban lakott, ami ma az ő nevét viseli. 1991-ben öngyilkosságot követett el.

Lynn Hill

Az 1961-ben született Lynn Hill volt a Stonemasters egyetlen női tagja és messze a legfiatalabb is. A nyolcvanas években szerzett nevet magának a sportmászók világában. Egyik legnagyobb, klasszikus sziklamászó teljesítménye, hogy elsőként szabadon mászta át  a Nose-t az El Cap-on, amit aztán egy évvel később megismételt, ezúttal kevesebb, mint 24 óra alatt. Nem csak a világ egyik legjobb mászónőjének, de minden idők egyik legjobb mászójának is tartják. A sportág egyik első sikeres női művelőjeként Hill átformálta a női mászókról vallott nézeteket, segített a sport népszerűsítésében és a nemi egyenlőség elfogadtatásában.

Chongo Chuck

III. Charles Victor Tucker az 1990-es években kezdett a Völgyben táborozni, sokszor illegálisan. Közel két évtizeden keresztül sikeresen bujkált a parkőrök elől, közben pedig több mászó spirituális vezetőjeként és a Kvantummechanika hajléktalan szemszögből szerzőjeként tengette napjait. Börtönbüntetése elől menekülve 2005-ben hagyta el a Parkot, az utolsó hírek szerint Sacramentóban él egy híd alatt.

John Bachar

A Fitnesz-fanatikus Bachar (1957-2009) nem csak biztosítás nélküli, vakmerő mászásairól volt híres, hanem a kíméletlen edzésmunkájáról is. Ő volt az egyik olyan mászó, aki hosszabb időn át a 4-es tábor lakójaként élte életét. Mániákusan vigyázott az erőnlétére, számos új edzésmódszert és eszközt dolgozott ki, többek között a Bachar létrát. A legendás Stonemasters tagja volt. Szenvedélyéért végül az életével fizetett: bár az egyik legjobb szólómászóként ismerték, 2009 júliusában a Dike Wall-on, Kaliforniában utolérte a halál.

Ammon McNeely

Az El Cap Kalóz gyorsasági mászóként szerzett nevet magának, majd a bázisugrás felé fordult. 2010-ben az egyik ugrása után letartóztatták és három napot töltött a Yosemite börtöncellájában. Utah állambeli bázisugrása majdnem a bal lábába került.

Dean Potter

Dean Potter amerikai free mászó, alpinista, bázisugró, highliner. A Yosemite völgyben és Patagóniában is számos első mászás, free szóló mászás, gyorsasági mászás és több út egymás utáni megmászása kötődik a nevéhez. Ő volt az első ember, aki (majdnem) lenyomta free szólóban az El Capitan-t.

2006 júliusában Ammon McNeely és Ivo Ninov társaságában 34 óra és 57 perc alatt megmászta az El Capitan egyik legnehezebb útját, a The Reticent Wall-t, mintegy 5 napot faragva az addigi rekordból. 2010 novemberében Sean Leary-vel új sebességi rekordot állítottak be a Nose-on, 2 óra, 36 perc 45 másodperc alatt teljesítették a 31 kötélhosszas utat. Potter neve jól cseng highliner és bazisugró körökben is.

A „kötéltánc” titkaiba Chongo, aka III. Charles Victor Tuckerr, avatta be, aki egyike volt annak a három embernek, akik elsőként feszítették ki a kötelet a Lost Arrow Spire között. Potter több highline teljesítményt is maga mögött tudhat. Ezek közül nem egyet 1 000 méteres magasságban kifeszített kötélen hajtott végre a Yosemite Nemzeti Parkban. Ezen túl a világ legdurvább bázisugrásai között is találunk szép számmal Potter féle ugrást.

Tommy Caldwell

Tommy Caldwell valószínűleg a világ legjobb nagyfalas szabad mászója. Energiái nagy részét a Yosemite ikonikus El Capitan-jának impozáns és ez idáig megmászatlan útjaira fordítja. Tommy minden szenvedéséért az apját okolja, aki arra tanította, hogy ne meneküljön a félelem és a kétség elől, inkább tekintse azokat ösztönző erőknek. Ilyen hozzáállással Tommy mi mást tehetett volna, mint hogy megnyitott néhányat az ország legnehezebb sportmászó útjaiból és szabadon megmászott 11-et az El Cap útjai közül. Hisz abban, hogy a hosszú, kemény, kevés sikerrel kecsegtető küzdelmekből lehet a legtöbbet tanulni.